A Köpcös valamicsodája, vagy valami csodája?

Sziasztok Jó Barátok!

Na, nem kell a címből semmiféle huncutságra gondolni, aki, már kuncog az fejezze gyorsan abba. Mostan, itten valamiféle mese, vagy inkább valóság fennforgás esete lesz kérem, mert én bizony  leírom, hogyan is látom ezeket a dolgokat.

Manapság ez a főzési mánia, mán teljesen elharapódzott.Mit sem számít hogyan állunk pénzügyileg, itt kérem mindenki vág, szzút, hurkát, kolbász tölt, kever, kavar, rogyásig. Még jó, hogy frászoltatnak minket infarktusilag, meg hogy mennyi is a koleszterinünk, mi magasan szarunk rá! Helyes, végül is valamiben csak meg kell halni, akkor legalább együnk egy jót.


Na kérem az Alcsút-Felcsút-i kanász gyerek is így gondolta ezért aztán cimborái, országos kenyeres pajtásai, imádói megversenyeztették egy nagy népnemzeti"Ki bassza el jobban a politikai csuszpajzott?"című verseny keretében.. Vót ott zsűri, mint a pelyva, se szeri, se száma a sok okosnak. Lényeg a lényeg zsűrizéskor úgy megnyomták az X-ket szavazatilag, hogy a mi kis kuktánkból rögvest konyhafőnököt csináltak. Így esett aztán, hogy a kis köpcös neki állt és olyat, de olyat talált főzni, hogy tán még maga is megbánta.

Elejibe is vett egy rohadt nagy fazékot, rásuttyantotta a  gáztűzhelyre, kiskamarába be, jófajta magyar mangalica zsír és makói hagyma bele, kever, kavar, de színe csak nem akart lenni neki, mert hát a vöröshagyma nem vörös, hanem fehér (míg el nem égeted). Szóval ez így nem tetszett neki, hamarjában megszórta szegedi pirospaprikával, meg frissen vágott petrezselyem, zellerzöldel, oszt mire észbe kapott mán kész is volt a trikolor. No aszongya, ez eddig Ok, de hogy is legyen tovább.Szaladt, előkapta a nagy népnemzeti mindent tudó, és mindent jól csináló, tanácsadó kiskátét, hogy legalább valami nevet adjon a kotyvalékjánek, mert az a biztos, a többi majd elválik . Mivel azonban nem talált semmi magasztosat benne, amitől ő megüdvözülhetne, mint főszakács, elnevezte hát hamarjában valamicsodának  felcsúti népnemzetes Orbán Viktor módra. Mán csak azért is, mert valami csoda lesz, ha valaki túléli, ha eszik belőle.Mán pedig enni kell.

Szóval ott tartottunk, hogy az alap a trikolorral, mán megvót, erre rádobott egy jó nagy darab Hortyval keresztezett Hitlerszalonnát, Szálasi kolbászt, amik már olyan öregek vótak mint a főd, na de vót idejök főni. Következtek a husok: komenista ökör, szocoalista birka, liberális nyúl, oszt jónapot.Kavart rajta kettőt, hármat, nyakonlöttyintette egy kis vörösborral, had csiklandozza a komcsikat, majd eszükbe jutnak a ruszkik legalább. Mivel ezzel megvót mán csak főnyi kellett, hát ott hagyta a brontba az egészet, had rotyogjon. Gondolta térültében, fordultában elugrik mán egy kicsit Kínába, mert a radai rosseb sem tudja hohgy van, de ezek tégyig járnak a komenizmusban, a piacuk meg olyan szabad, hogy csak úgy süvölt a szél kersztül rajta, valami keleti szél
Úgy spendírozott, hogy meg kéne vélük véteni a MALÉv-t, de ha nem akkor is valami businesset őssze kéne hozni, míg szépen vagyunk. Sokra nem ment, de vissza felé jövet azért még beugrott Grácba, hogy egy kis frissitő gyógykezelésben részesüljön, mert végül is az ember nem állat, hogy mindent bírjon.Miko ez megvót, hazatért, a förmedvény meg csak fortyogott a fazékban, de a gáz igen gyöngécskének bizonyút. Erről, meg rögvest eszibe jutott, hogy el kéne már menni a ruszkikhoz, mert ha itt szórakoznak ezzel a kibaszott gázszogátatással, úgy taknyán tenyeröli őket sallerostul, mindenestül, hogy a fal adaj a másikat. Ha  ő főzni akar legyen ám gáz, de iziben .Ne cicózzanak itt az oroszok, mert csúnya világ következoik.Mielőtt elindút vóna,kedvenc oligarhái, vagy marhái rá reccsentek, hogy asszongya MOL pakettek nélkül meg haza ne gyüjjék, mer támogatásilag itten meg fog szünni a jövőben minden, lehet menni a Jó Istenhez ugya, de minek, mikor azok is mi vagyunk. A mi köpcöskénk szítta a fogát, de veszettül, mert alig fertáj ideje, hogy sikeresen lenyúlta az Isten barmai magán nyugdíj megtakarításait, amit három trélerrel sem tudott hazavinni, mos meg adhatta oda a jórészit pakettre. No gondúta, ezeket is meg fogom pecerészni adóilag, csak várjanak, most még igaz kurvájul szükségem van rájuk, de ami késik, az már el is múlt.Majd csak nézhetik a bankszámláikat olyan üres lesz, mint a poros út. Dóga végeztével besrrant a konyhába, mert hogy a katyvaszra csak rá kellett nézni, a fazekot megrázogatni kicsit, hogy ne fájjon, meg eszibe jutott, hogy tán jobb vóna, ha a fazékra rátenné a Dodót. Mikor eddig eljutott, röhögött egy jót magában az egyszeri viccen, mikó a kém hazament, oszt érzi ám, hogy valami nagyon jó illatok terjengenek konyhaszerte, mert az asszony ép főzött, legalábbis úgy látszott, hogy van a fazekában valami.Mire a kém megkérdi. Oszt mért nem teszed a fazékra a Dodót. Asszony értetlenkedik, mire a kém: Tudod a fedőneve Dodó. Ha, ha, ha. Jó mis? Na szóval felkerül a dodó a fazekra, ami megsütte kicsit a szebbik jobb kezét, amit a megkülönböztetés végett el is nevezett Gyurinak. Igen, neki két jobb keze van, ha nem tudnátok és, hogy ne kerüljön homokszem a szerkezetbe az egyiket elnevezte Gyurinak.Ez a legjobbik jobbkeze. Ez néha önjáróvá szokott válni, hogy egy kis képzevarral éljek, úgy annyira, hogy a jómultkorában Kipaterolta az IMF-t, hogy lábuk sem érte a földet. Mire a mi kisköpcösünk felébredt olyan egyedül maradt, mint a megejtett jány, legszívesebben Gyurit is lesallerozta vóna, de legalább egy trockost kimért vóna rá. Na de nem is errül van szó, hanem, hogy fortyogott a bűzös valami a fazékban, még a fedő sem tompított a szagon, mert hát ugye a beledobált valamicsodák, már avaasak is voltak, meg jócskán öregecskék, lehetett főzni őket napestig. Különben is igen ideges vót a köpcös, mert valahonnét a kertaljábul, állandóan iszonyatos kukorékolást hallott, zavarta már kurvául egy jó ideje.Meg is fogadta, hogy legközelebb úgy bevágja a nagyfazékba, hogy netovább. Csak, hát vótak akik türelemre intették,  hogy nem addig a, ez egy jófajtáju fajdkakas, valami Gyurcsányi féle, ez nem haggya magát csak olyan könnyen lefogni, mert le is szarhatja, meg meg is csípheti (esetlkeg nem is olyan sokára rendvédelmileg) úgy hogy csak lassan a testtel, még akkor is, ha ez ugyan nem fogja be a pofáját a szentnek sem, csak kukorékol, meg kelleti magát a tyúkok között a baromfi udvarban és aztán vannak akik nagyon szívesen hallgatják a kukorákolását, mivel az nem  mindennapi. Egy kis jó pályinka meg tokaji fehér megivása után, még gondolkodott mi is a teendő, hát rögvest eszibe jutott, hogy vannak még ezek a házsártoskodó újgyűrű fütty Jobbikos ballikok, akiket mán jó lenne, tényleg  alaposan valagba rugdosni, reggel, délbe meg este is, de még nem gyött el az ideje. Szörnyű, mit kell tűrni egy virtingli konyhafőnöknek, ha úgy istenigazából főzésnek aggya magát. No de majd lesz ne mulass, legközelébb a sápadt arcút is levadássza az mán szent, mert igen elszemtelenedett. Színházat csinyál itten mindenbűl. Hogy képzeli ez?

Mert hogy az idő, mán jócskán eltelt, kénytelen vót a valamicsodáját felszogálni az asztalra, de azon meg nem vót hely, mert valami istenbaszta könyv, vagy füzet vagy mi a rosseb feküdt rajta, talpig nemzetiszínben., Tálalásról tehát szó sem lehetet, mert az asztalhoz hozzá nem nyúlhatott senki, mivel, hogy őrizték, de piszkosul.Maradt a másik megodás, szedjen mindenki magának,,vagy inkább osztok én, jobb és biztosabb az úgy, mert akkor tuti, hogy mindenkinek jutni fog.

Ennek a történetnek persze még nincs vége, mertmivel ezek a multkor jól bezabáltak, hónap majd főzök nekik, valami lájtosabbat, soványabbat.Mondjuk egy kis rokkant nyugdíjasokkal fűszerezett elő, utónyugdíjas levest csirkelábbal, hozzá esetleg egy kevés tandíjszószt Hoffmann-Pokorni módra, a rendőröket, kotonákat, bohócokat meg megkapják dísznek..  Eddig mán meg vónánk , úgylátszik csodák, csodájára túlélte mindenki. Na , de majd legközelebb.......