Hali! Megjöttem, én mint újsütetű járadékos!


Komolyan mondom, hogy nekem ez a meghatározás, frappánsabb és pozitívabban cseng, mint az, hogy  "rokkant nyugdíjas" Ez utóbbival mindég bajom volt, mert én még abban az érában szocializálódtam sajnos, mikkor rokkantaknak csak azokat hívtuk, akiknek kezük,lábuk, valamilyük hiányzott, vagy láthatóan komolyan sérült. Ugye ne felejtsük el nem voltunk sokkal a háború után és bizony nagyon súlyosan megsérült emberek sokaságát lehetett látni utcaszerte. A gyerek meg milyen? Bámultunk mint a Bálám szamara, így utólag visszagondolva igen csak szégyellem magam. Még szerencse, hogy ezek az emberek jóságosak voltak és toleránsak a hülye kiskölykökkel szemben. Na ennyit erről. Szóval, én hálás vagyok, hogy megváltoztatták mindazon emberek megjelölését akik betegségeik miatt, már sajnos végkép nem vehetnek részt a munkában. Nagy hálám közepette elkezdtem kicsit ízlelgetni ezt a jelzős szerkezetet.Először is kerestem egy szótőt, úgy mint "jár". Az első asszociációm, mikor a kiskölök el kezd járni, rögvest mosolyra is fakadtam, mert az egy tündéri dolog:, különösen amikor pár tétova lépés után leesik a popsijára és meg sem nyekken, hanem kezdi elölről. Na ezzel jól elvoltam egy darabig. Aztán léptem mégegyet, hogy asszongya  "járadék" Bravó, tehát eddig ott tartunk, hogy van valami járadék, ami, ha fene fenét lakmározik is "jár" nekem. Mindég mondtam, hogy a magyar nyelvnél nincs csodálatosabb, kifejezőbb. Egy frappáns piciny szó és máris tisztázott minden, bár itt még csak egy puszta főnévnél tartunk, de hoppá már meg is van a jelzős szerkezet, ha úgy írom, mondom, hogy járadékos, így aztán teljesen világosan, érthetően meg vagyok határozva. Ha én kezemhez kapok majd egy értesítést, amiben ez a határozó szó szerepel, hogy járadékos, onnantól kezdve nekem járadák jár, puffoghat akárki, s akárhogyan is nézegetek körbe-körbe sehol sem találok betegségre, megnyomorodásra utaló kifejezést. Akár egy jólmenő úri család tagjának is érezhetném magam, akinek bizonyos járadék jár évente, vagy havonta. Mindenesetre arra, hogy milyen egészségi stádiumban vagyok semmikép sem a megjelölésem fog figyelmeztetni. És ez jó.
Az az jó lenne, ha egy perc múlva nem az jutna eszembe, hogy nem azért tiszteltek meg ezzel a meghatározó szóval, hogy a lelki bajaimat orvosolják, egy frászt.Sajnos ennek egy célja van, hogy kevesebbet kelljen fizetni nekünk, ha már mindenképpen itt maradtunk a társadalom nyakán és nem méltóztattunk még elpatkolni. Lehetőleg ne terheljük már meg az egyébként is gyatra nyugdíjkasszát, kerüljünk csak át az OEP-hez, tiszta sor, majd mint a táppénzesek mi is kapunk valami kis baksist. Mert remélem senki sem gondolja, hogy meg fogják hagyni a jelenlegi rokkant nyugdíját? Azt, hogy valami orbitális disznóság lesz ennek a vége, számomra mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan kuss van róla, hogy netovább. Ezzel kapcsolatban sem a miniszterelnök szóvivője, sem szakágazati ember nem állt ki.Mintha szemcseppentővel adagolnák a keserű gyógyszert. Az én igen csak nagy pofájú "barátnőm" Olgácska sem igyekszik firtatni ennek az ominózus járuléknak a mibenlétét. Márpedig akkor nagy a baj, mert Ő a tehénből a borjút is ki tudja szedni röhögve.
Az is érdekelne, konkrétan, hogy januárban mi "rokik" meg kapjuk e még a mindenkori éveleji inflációs rátával felszorzott nyugdíjunkat, vagy gebaszt.
Valahogy eszembe ötlik egy régi kínai mondás miszerint "Élj érdekesen!" Ami azt illeti e tekintetben nem panaszkodhatunk, mindég szarik a kutya valamit, ami miatt jól felbaszhatjuk az agyunkat, márt csak azért is, hogy ne örüljünk egy percre sem.